Hattrick Blog

Jönnek a nehézségek

A negyedik hét már valamivel komolyabb kihívást hozott számomra.
A kupában hiába játszottam még mindig idegenben, az ellenfél erősebb volt, mint az eddigi, kupában pályára lépő keretem, így kénytelen voltam vészmegoldáshoz nyúlni. Ráadásként a bajnoki ellenfelem sem ígérkezett túl könnyű prédának.

A kupameccsre a szurkolók úgy gondolták, hogy az ellenfelem reményekkel tekinthet a meccs kimenetelét illetően, de le kellett törnöm a hazai csapat szurkolóinak lelkesedését, mivel -bár nem szívesen- csatasorba állítottam a fél bajnoki keretemet is.

Végül a srácok nem is okoztak csalódást, nagy küzdelemben megszereztük a győzelmet.

Az első félidőben ráadásul hátrányban voltam, hiszen 1-0-s vesztésre álltam, ellenfelem 27. percben szerzett találatával. Mindenesetre a helyzetek száma bár kiegyenlített, 2-2-s állást mutatott, a labdabirtoklási arány 56%-os volt az én javamra, így nem véletlenül bíztam a sikerben, bár nyilván nem csak ez kell a győzelmekhez.

A második félidő elején nem történt semmi érdemleges, ami esetleg bekerülhetett volna az esti összefoglalóba és ellenfelem cserékre szánta el magát.  Az elsőt az 58. percben követte el, amikor is csatárt cserélt, gondolom abban a reményben, hogy egy erősebb játékossal térdre kényszeríthet. Három perc elteltével azonban egy bombagóllal kiegyenlítettük az állást.

Ellenfelem aztán megint belenyúlt a csapatba, szélső poszton cserélt, majd nem sokkal később büntetőt ítéltek a javunkra, amit a remek tizenegyesrúgásokról elhíresült csatárom be is vágott, így már nálam volt az előny.

Szűk tíz perc múlva jött az egyenlítés, ráadásul -szerintem a várható hosszabbítás miatt- ellenfelem csatárt is cserélt, gondolván a frissítéssel előnyt szerezhet velem szemben a ráadás perceiben.

Azonban csalatkozniuk kellett, hiszen a hosszabbítás 3. percében a legjobb csatárom néhány szép csel bemutatása után bevette ismét az ellenfél kapuját, így a meccsnek és ellenfelem kupaszereplésének vége is lett. Joggal örülhettünk, hiszen tartást mutattunk, hátrányból felállva győztünk és a tekintetben magamra is büszke lehettem, hogy jó döntést hoztam, amikor a bajnoki keretből számítottam néhány játékosra. :)

Sajnos a bajnokim már nem alakult ilyen szépen, hiszen rögtön a meccs elején kaptunk két gyors gólt és már nem tudtunk felállni, annak ellenére sem hogy szinte minden mellettem szólt. Több szót nem is fecsérelnék az elemzésre, összességében azért annyiban csalódott vagyok, hogy egy döntetlennek örültem volna, de játékosaim nem tudták feltörni az ellenfél védekezését. Így a születésnapomat nem ünnepelhettem a Balogh Tibi MSE elleni győzelemmel, ráadásként még az egyik védőm is megsérült a meccs folyamán, de szerencsére nem túl hosszú időre.

A következő hét szerdáján jött az újabb kupameccs, immáron hazai pályán, ami az ellenfél komolyabb erejét jelezte. Viszont sosem tudom meg, mi lett volna a reális eredmény, hiszen nem állítottam be kezdőcsapatot, így a meccsmotor maga rakta össze a kezdő tizenegyem. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy a második számú kapusom a helyén volt, így az edzés nem veszett kárba.

Annyinak örülhetek, hogy ebben a szezonban is sikerült az 5. körig elmerészkednem a kupában, bár az előző szezonban komolyabb kihívás volt. Igaz, akkor még 1-2 jó igazolással mínuszban voltam a mostani állapothoz képest.

Az ötödik hét végén a bajnoki sem hozott számomra örömet, hiszen hiába próbáltam kihasználni ellenfelem felállásának hiányosságait, a játékosok minősége annyival jobb volt, hogy simán kikaptam 5-0-ra. Az ilyen meccsek legalább megmutatják miben kell még fejlődnie csapatomnak és legalább tudom, lesz még mit munkálkodnom. :)